National Identity

National Identity, 2013, installation view, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia

Národná identita, 2013, pohľad do inštalácie, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch

Hungary (on the Blue of Slovakia), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm

Maďarsko (na modrej Slovenska), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm

Slovakia (on the Green of Hungary), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm

Slovensko (na zelenej Maďarska), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm

Slovakia (on the Green of Hungary), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135, Hungary (on the Blue of Slovakia), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm, installation: National Identity, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia 2013

Slovensko (na zelenej Maďarska), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, Maďarsko (na modrej Slovenska), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, inštalácia: Národná identita, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch, 2013

Germany (on Pure White), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135, Czech (on the Black of Germany), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135, Slovakia (on the Green of Hungary), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135, installation: National Identity, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia 2013

Nemecko (na čistej bielej), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, Česko (na čiernej Nemecka), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, Slovensko (na zelenej Maďarska), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, inštalácia: Národná identita, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch, 2013

Holandia (on the Original Orange), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135, Italy (on Vatican Yellow), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm, installation: National Identity, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia 2013

Holandsko (na pôvodnej oranžovej), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, Taliansko (na žltej Vatikánu), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, inštalácia: Národná identita, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch, 2013

Belgium (on Sweet Pink), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm, installation: National Identity, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia 2013

Belgicko (na sladkej ružovej), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, inštalácia: Národná identita, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch, 2013

Russia (on Snuggling Flesh), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm, installation: National Identity, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia 2013

Rusko (na prítulnej telovej), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, inštalácia: Národná identita, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch, 2013

France (on the Mixed Colours of England), 2013, acrylic on canvas, 90 x 135 cm, installation: National Identity, Ernest Zmetak Art Gallery, Nove Zamky, Slovakia 2013

Francúzsko (na zmiešaných farbách Anglicka), 2013, akryl na plátne, 90 x 135 cm, inštalácia: Národná identita, Galéria Ernesta Zmetáka v Nových Zámkoch, 2013

ABOUT

by Helena Markusková

Slovak and Hungarian version (English version coming soon)

O PROJEKTE


Priestor identity

Úlohu zamyslieť sa nad „horúcou“ témou uplynulých rokov, preložiť ju do vlastnej poetiky, zadala Dorota Sadovská (1973) sama sebe. Podľa bežných definícií národná identita má etnický základ, vyjadruje príslušnosť k spoločnému jazyku, územiu, kultúre, dejinám, zvyklostiam. Je založená na zdieľaní kultúrnych kódov, tradície či mentálnych vzorcov – spoločnej minulosti, prítomnosti a budúcnosti. Vo svojej „esenciálnej“ podobe je neproblematická – (každý je súčasťou určitého spoločenstva) – problematickou sa stáva, keď prerastie do nacionalizmu a zmení sa na ideologickú zbraň.

D. Sadovská so svojráznym humorom formuluje vlastný pohľad na „chúlostivý“ problém národnej identity v európskom kontexte. Siahla po erbovom motíve štátnych vlajok, ktorý spolu s hymnou stojí na vrchole hierarchie symbolickej reprezentácie krajín. Vybrala jasne zrozumiteľné vizuálne kódy nedotknuteľných objektov so silnou symbolikou. Zaradila sa tak medzi umelcov, ktorých zviedla údernosť či interpretačný potenciál vlajok (Jasper Johns, Alighiero Boetti, Sándor Pinczehelyi, Otis Laubert). Prichádza s vlastnou kolekciou so značkou zaručenej kvality, obohatenou o novinky a pokračuje v koncepte obrazu, ako objektu. V podvojnej podobe obrazu-vlajky, sa úlohy prelínajú, obraz funguje ako vlajka a naopak. Zachováva proporcie vlajok a letmé odkazy na ich pôvodné členenie (Taliansko, Anglicko). Výsostný priestor trikolór a heraldických znakov vyvlastnili súčasné verzie troch charitiek/grácií.

Tieto divožienky sú vzdialenými príbuznými symbolických postáv pôvabu a krásy z grécko-rímskej mytológie. Kým ich predlohy, dcéry hlavného boha Dia a okeanidy Eurynomé: Aglaia (Skvejúca sa), Eufrosyne (Potešujúce srdce) a Taleia (Kvetonosná), boli ozdobou spoločnosti olympanov, najmä Dia, Héry, Afrodity alebo Apolóna, novodobé grácie svojou nespútanosťou majú bližšie skôr k Dionýzovi. Niekedy sa extaticky krútia v tanci (Slovensko, Taliansko) alebo sa „len“ predvádzajú v národných farbách. Personifikujú rôzne podoby vzájomne prepletených vzťahov a prehnane „zdravého“ sebavedomia, no napriek nezvyčajnej bujarosti zachovali črty sakrálnych postáv – odlesk sveta ideí, dokonalosti a krásy. Sú zachytené z nadhľadu v strmej perspektíve, vystavené „božskému pohľadu“. Pôsobia, akoby len odskočili z príliš jednotvárneho priestoru medzi nebom a zemou na vzrušujúce monochrómne polia vlajok. Presúvajú sa z vlajky na vlajku, prispôsobujú sa novému prostrediu, preberajú aktuálnu národnú farbu, vkĺžu sa do iného temperamentu... Pobyt na vlajkách a súžitie so svojou rolou si patrične užívajú – vlastnú identitu neberú príliš vážne.

K národným farbám autorka vtipne pridala aj farbu susednej krajiny, s ktorou vzťah danej krajiny je viac-menej naštrbený, zaťažený „hriechmi“ minulosti či súčasnosti. Práve táto farba „navyše“, tvorí určujúci základ identity, pomyslený priestor bytia, metaforické zrkadlo, v ktorom sa odráža vlastná podoba, dynamizujúci živel, nevyhnutný konfrontačný i komplementárny prvok – potrebný k úplnosti. Sugestívna vizuálna metafora intenzívneho základu a transparentných postáv – odkazuje na prelínanie kultúr a identít. Mení zaužívané relácie vymedzovania – dekonštruuje mýty o sebe a o iných. Nabúra rôzne stereotypy ako: Slováci sú národ holubičí, Maďari sú temperamentní, Nemci sú pedantní... Univerzálna povaha motívu grácií poukazuje na spoločné črty: na povestné „ľudské, príliš ľudské“...

V tomto mnohovrstvovom súbore – rezonujú odozvy európskej kultúrnej tradície, slovenskej reality i vlastnej tvorby autorky. Prítomnosť Grácií možno čítať, ako stopy trvalého vyžarovania dedičstva gréckej kultúry – základu európskej civilizácie, alebo ako nový inšpiratívny motív figurálnej maľby D. Sadovskej. V opakujúcom rytme čísla tri – tri grácie, tri + jedna farba, trojuholníková kompozícia, trojuholníková silueta, zaznieva ironický odkaz na záľubu v triadických štruktúrach v európskej kultúre. Hravé alúzie na kozmickú harmóniu, totalitu bytia, trojrozmerný priestor, geometrický znak, orientačný bod či rezíduá sakrálnych významov...

Vlajka funguje ako priestor identít, kde svojbytnosť jedného vyznieva na pozadí druhého. Nie náhodou vybrala D. Sadovská tri grácie – ako esenciálne znaky, trojicu ako základné prvky spoločnosti (avšak) ženského rodu a harmonizujúce živly – a dala ich na vlajku, nabádajúc k sebareflexii, sebairónii a nadhľadu.


Helena Markusková, 13.6.2013


Az identitás térsége


Dorota Sadovská (1973) az elmúlt évek „égető“ témája fölötti gondolkodás saját nyelvére való fordítását adta fel magának. Az általánosan elterjedt definíciók szerint, a nemzeti identitás etnikai jellegű, egy közös nyelvhez, térséghez, történelemhez, kultúrához, szokásokhoz való tartozást fejez ki. Kulturális kódok, hagyományok, mentális minták követésén alapszik – közös múlton, jelenen és jövőn. „Esszenciális“ formájában problémamentes – (mindenki egy bizonyos közösség része) – akkor válik problematikussá, ha nacionalizmussá fajul és ideológiai fegyverré változik.

D. Sadovská sajátos humorral fogalmazza meg szemléletét a nemzeti identitás európai összefüggésekben megnyilvánuló „érzékeny“ problémájáról. Az államok zászlajának emblematikus motívumához fordult, mely a himnusszal együtt, a szimbolikus reprezentáció hierarchiájának csúcsán áll. Erőteljes szimbolikával rendelkező, érinthetetlen tárgyak világosan érthető vizuális kódját választotta. Ezáltal olyan művészek közé került, akiket a zászlók ütőereje és értelmezési lehetőségei vonzottak (Jasper Johns, Alighiero Boetti, Pinczehelyi Sándor, Otis Laubert). Garantált minőségű, újdonságokkal gazdagított kollekcióval érkezik, s egyben folytatja a kép, mint tárgy konceptjét. A kép-zászló kettős jellegében a szerepek felcserélődnek, a kép zászlóként működik és fordítva. Megőrzi a zászlók arányait s némileg utal eredeti tagolásukra (Olaszország, Anglia), ám trikolórok és heraldikus jelképek felségterületét, a három kharisz / grácia mai változatai sajátíttoták ki.

E felszabadult leányzók távoli rokonai a görög-római mitológia báj és szépség szimbolikus alakjainak. Míg előképeik, Zeusz főisten és Eurünomé tengeristennő lányai: Aglaia (a Ragyogó), Euphroszüné (az Öröm) és Thaleia (a Virágzó), az olümposzi társaság, Zeusz, Héra, Aphrodité és Apollón kíséretének ékei, az újkori gráciák kötetlenségükkel inkább Dionüsszoszhoz állnak közelebb. Olykor extatikus táncban forognak (Szlovákia, Olaszország), vagy „csak“ nemzeti színekben paradéznak. Egymást átszövő bonyolult kapcsolatok különböző változatait s a szokásosnál „egészségesebb“ öntudatot személyesítik meg – de csapongó vidámságuk ellenére is megőrzik szakrális vonásaikat – az ideák világának, a tökéletességnek s a szépségnek visszfényét. Felülnézetből meredek perspektívában, „az isteni tekintetetnek kitéve“ vannak megjelentíve. Úgy tűnik, mintha éppen csak elugrottak volna az ég és föld közötti terület, talán túlságosan is egyhangú térségéből, a zászlók izgalmas monokróm tereire. Zászlóról zászlóra vonulnak, alkalmazkodva az új környezethez, átveszik az aktuális nemzeti színt s más temperamentumba bújnak... Meglehetősen élvezik a zászlókon való portyázást s az új szereppel való azonosulást – saját identitásukat nem veszik túlságosan komolyan...

A nemzeti színekhez a művész ötletesen hozzáadta azon szomszéd ország színét, amellyel az adott ország viszonya némileg „zavartabb“, a múlt, vagy jelen „bűneivel“ terhelt. Éppen ez a „járulékos“ szín alkotja az identitás alapját, a lét képzeletbeli térségét, azt a metaforikus tükröt, amelyben a saját képmás tükröződik – a teljesség nélkülözhetetlen dinamizáló, szembesítő és kiegészítő elemét. Az intenzív alap és transzparens alakok szuggesztív vizuális metaforája – a kultúrák és identitások átfedésére utal. Megváltoztatja az elhatárolódás szokásos relációit – lebontja az önmagunkról és másokról szóló mítoszokat. Lerombolja a különböző sztereotípiákat, mint például: a szlovákok galamblelkűek, a magyarok indulatosak, a németek pedánsak... A gráciák univerzális motívuma a közös vonásokra utal: arra a bizonyos „emberire, túlságosan is emberire“...

E többrétegű kollekcióban – az európai kulturális hagyományok, a szlovák valóság s a művész munkásságának nyomai rezonálnak. A gráciák jelenléte olvasható a görög kultúra – mint az európai civilizáció alapja – kisugárzásának örökségeként, vagy mint D. Sadovská figurális festészetének új, inspiráló hatású motívumaként. A hármas szám ismétlődő ritmusában – három grácia, három + egy szín, háromszög kompozíció, háromszögalakú sziluettek, az európai kultúrában kedvelt  triadikus rendszerek ironizálása fedezhető fel. Játékos utalások a kozmikus harmóniára, a lét teljességére, a háromdimenziós térre, mértani formára, orientációs pontra, vagy szakrális jelentések maradványaira....

A zászló az identitás tereként működik, ahol az egyik sajátossága a másikon keresztül nyilvánul meg. Nem véletlenül választotta D. Sadovská a három gráciát – mint esszenciális jeleket, a hármast mint (itt a női nemű) társadalom alapelemeit és harmonizációs őselemeket – s helyezte őket zászlókra, önvizsgálatra, öniróniára és távolságtartásra ösztönözve.


Helena Markusková, 13.6.2013